Eltiktokozod az életedet

Nem tartja már vissza a vérebeket

Ha a guardodat végre már leengeded

Talán megtalálod a lényegedet

Bár azt is láttad az éj fekete

A lelkednek mélye az is fekete

Ha fény kell csak gyújtasz egy dzsaját

Azt azt kérdezgeted létezel-e

Létezek-e

A tegnap, a holnap csak ékezetek

Ilyen tempóban megmászok mindent

Csak éppen visszafele

Ez egy esti mese

Ami végtelen ciklusban menni szeret

És azt sem érted miért szerettek téged

Ha magadat sem tudtad eleget

(Ha meghalsz, akkor szerettelek)

Jah, jah, jah

Rég téged húz le a felesed

A decken égnek a lemezek

Félkész trekkek közt eksztázisban is csak ritkán lebegek

De akkor is csak terelek

A megtört szívnek ereje

Nem fűti már be a házat

Hogy érezhessek újra meleget

De amúgy meg szívok eleget

A suli az épphogy megyeget

Küzdök, hogy készen ne legyek

A szememen legyek ne legyenek

A beatre a szívemet kiteszem

Mármint, ami maradt belőle

Mondtam te csak haladj előre

A kedvemért inkább csak tanulj belőlem